Egy műtét mindig csapatmunka, melynek egyik alappillére a jó műtősnő. Róluk szeretnék most írni. A műtősnő szigorú, szereti a rendet, tisztaságot, sterilitást, a műszerasztalt anyatigrisként védelmezi. Sokszor mogorva, nem kíméli sem a sebészt, sem a műtősfiút epés megjegyzéseitől. Ha nem csukjuk be az ajtót magunk után, rögtön megkérdezi, hogy otthon netán barlangban lakunk-e 🙂 Kezdő sebész koromban sokszor bántónak éreztem ezt a stílust (persze néha valóban az is volt), évekkel később jöttem csak rá arra, hogy e mogorvaság mögött komoly figyelem, aggódás rejtőzik azért, hogy minden a lehető legjobban menjen a műtét során. Ő felel a tisztaságért, illetve hogy még véletlenül se felejtsünk valamit a páciensben :). Műtét alatt a sebész gondolatait olvassa: mire kinyújtom a kezemet, már csattan is a várt műszer a tenyeremben. A jó műtősnő együtt lélegzik a műtéttel, és komoly segítséget jelent minden másodpercben. Ott van velem az első metszéstől az utolsó öltésig. Amint az a képen látható, néküle még a mellimplantátumot se tudnám betenni egyedül… 🙂